Mély fájdalommal búcsúzunk legfiatalabb munkatársunktól, kivételes embertől, pedagógustól, zenésztől, Ladacsi Mónikától, ki 2024. február 10-én tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Túl hamar hagyott itt bennünket, hiszen még ideje sem volt, hogy kibontakozzon, hogy beteljesítse álmait.

Mónika nem csak egy munkatárs volt számunkra, hanem egy ragyogó szellem, példakép, aki mindig mosolyt hozott az arcunkra, és fényt az életünkbe. Példaértékű életet élt, tele magánéleti és szakmai tervekkel egyaránt.

Szavakban nehéz kifejezni, hogy milyen veszteség érte iskolánkat. Ő jelenléte mindig fénysugár volt a szürkeségben, olyan volt, mint egy ragyogó csillag az égen.

Emléke mindig bennünk él majd, és a hatalmas űrt, melyet szívünkben hagyott, senki sem fogja tudni betölteni.

Legyen békesség a lelkében, és vigasztalás mindazoknak, akik fájdalommal teli szívvel vesznek búcsút tőle.

Nyugodj békében MÓNIKÁNK. Nagyon fogsz hiányozni.

 

S hlbokým zármutkom sa lúčime s našou najmladšou kolegyňou, výnimočnou osobnosťou, pedagogičkou a hudobníčkou Monikou Ladacsiovou, ktorá náhle zomrela 10. februára 2024.

Opustila nás však príliš skoro, nemala ani čas sa rozkvitnúť, naplniť si svoje sny.

Monika pre nás nebola len kolegyňou, ale brilantným duchom, vzorom, ktorá nám vždy vyčarila úsmev na tvári a vniesla svetlo do nášho života. Žila príkladným životom, plný osobných aj profesionálnych plánov.

Obrovskú stratu, ktorú naša škola utrpela je mimoriadne ťažké vyjadriť slovami. Jej prítomnosť bola vždy lúčom svetla v šedivosti, ako žiariaca hviezda na oblohe.

Obrovská prázdnota, ktorú zanechala v našich srdciach, nikdy nebude naplnená.

Nech je pokoj v jej duši a útecha všetkým, ktorí sa s ním lúčia so srdcom plným bolesti.

Odpočívaj v pokoji naša MONIKA. Budeš nám veľmi chýbať.